Logós designer cipők az üzleti meetingen? Monogramos stólába burkolózó üzletasszonyok? Hatalmas statement karórák koppanása a tárgyalóasztalon? A felsővezetők, top üzleti döntéshozók számára mindig is nagy volt a mozgástér abban, hogyan jelenítsék meg státuszukat és pénztárcájukat öltözködésükön keresztül. A gazdasági válság előtt a méregdrága, és árukat harsányan fitogtató ruhák nem keltettek különösebb visszatetszést az üzleti szférában. Érdekes viszont, hogy a recesszióval egy időben hogyan alakulhatnak át, telítődhetnek érzelmi jelentéssel a luxusdarabokról szóló tárgyalópartneri és kollegiális vélekedések.

Miközben a profit csökken, és a vállalatok egy sor szektorban a túlélésre játszanak, a menedzserek drága designer csodákban flancolnak? Míg egy-egy darab viselője büszkén zsebeli be az irigy tekinteteket, egyre többen vélik úgy, hogy az efféle feltűnősködés akár az üzletnek is árthat.

Hogy is van ez? Két szempontot mutatunk meg, hogy napjainkban miért kell minden sikeres vezetőnek átgondolnia üzleti ruhatárát.

Első szempontunk, hogy a luxusnak több rétege van. Luxus, amit csak egy szűk réteg engedhet meg magának. De még nagyobb luxus, amit csak kevesen ismernek fel. A topvezetők üzleti öltözködését tekintve több iskola képviselői élnek egymás mellett. Ha nálunk még nem is mindig, tőlünk Nyugatabbra mindig is a diszkrét, bespoke luxus dívott, ezt is könnyedén dekódolni tudták ugyanis a tárgyalópartnerek, nem volt szükség harsányságra. Senki sem várta el, hogy hatalmas feliratok, varrott logók virítsanak a ruhákon, sőt, ezek sokszor visszatetszően is hatottak az elit üzleti partnerek szemében.

Nálunk viszont a „minél több, annál jobb”-elve látszott érvényesülni a rendszerváltás idején és ezek a „szép” hagyományok még ma is élnek sok helyütt. Miközben a luxusmárkák árazási modellje szerint – annál drágább a termék, minél kisebb a logó, így kevésbé beazonosítható az avatatlan szem számára a brand – magasabb státuszt mutatnak a rejtetten márkázott darabok, nálunk, sok üzleti szereplő mintha nem ismerné ezt az összefüggést. Logós arany ékszerekben, lovaspólós logós golfpólóban- és ingben parádéznak a tárgyalóasztal mellett.

Második szempontunk, hogy a válság kitörése óta a luxus, a drágaság megítélésének változása is évek óta nyomon követhető. Meghatározó külföldi szereplők kínosan ügyelnek arra, hogy ne jelenjenek meg olyan ruhákban, melyek – áruk okán – kevesek számára elérhetőek, és ezáltal irritálhatják a közönséget. Elég csak az amerikai First Lady-re gondolni, Michelle Obama előszeretettel választ mindenki számára elérhető darabokat. Választási kampányokban érdemes megfigyelni, mekkora figyelem fordul a jelöltek ruhájára, Sarah Palin-nek sok fejtörést okoztak például annak idején drága öltözékének kritikusai.

Ha hivalkodóan öltözködnek egy felsővezetői meetingen, abból tehát bizony adódhatnak kellemetlen helyzetek, főként a nemzetközi tárgyalóporondon. A külföldi üzletfelek, akik igen érzékenyek a partnerek öltözködésére, diszkréten megnézik a másik óráját, ékszereit, cipőjét, mindent, a legapróbb részletekig. Nyilván, nem lehet bármiben megjelenni, de a hivalkodó vagy nagyon drága luxussal sokszor többet ártanak, mint használnak a felek. Előfordul, hogy megsértik, kellemetlen helyzetbe hozzák szerényebben öltözött tárgyalópartnereiket, de minimum rossz felütést adnak egy-egy stratégiai fontosságú megbeszélésnek.

Tehát azokra is igaz a „kevesebb néha több” elv, akik megengedhetik maguknak, hogy ne spóroljanak a ruhatárukon. A mértéktartásra pedig hatványozottan érdemes figyelni a válság idején, hogy ne ezen múljon az üzleti siker. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.