Ahogy a magyar pénz- és tőkepiac egyik meghatározó cégének marketing és kommunikációs vezetőjéhez igyekeztem, felvillantak bennem bizonyos részek a legendássá vált Tőzsdecápákból, meg a tavalyi év nagy sikerfilmjéből, a Wall Street farkasából: jól öltözött brókerek, tőzsdeügynökök, bankárok drága öltönyökben, elegáns cipőkben, márkás kiegészítőkkel. Volt egy képem arról, hogy a Concorde-nál dolgozó munkatársakat milyen „formaruhában” találom majd, amikor Szabadi András sportosan elegánsan: kék farmerben, fehér ingben, zakóban (rajta könyökvédő) és mélybordó sportcipőben kedvesen üdvözölt, kezet fogott velem, és percek alatt eloszlatta a sztereotípiákat.

Tényleg ez a mindennapi munkába járós ruhád? – kérdeztem Szabadi Andrást, a Concorde marketing és kommunikációs vezetőjét, amikor elkezdtük a fotózást - Nem erre számítottam.

A Concorde-nál a 2000-es évek közepétől már nincs szigorúan értelmezett dress code. Amikor a cég elkezdte felépíteni a retail ügyfélbázisát, ahogyan a világ más pontjain, Magyarországon is prosperáltak az Internethez köthető vállalatok. Azok az ügyfelek, akikkel a kollégáim tárgyaltak, a „hagyományos” üzletemberekhez képest sokkal lazábban öltözködtek. Őket inkább feszélyezte volna, ha egy nagyon elegáns befektetési bankárral ülnek szemben. Oldottabb hangulatot eredményezett, ha egy olyan partner hallgatta meg őket, aki hozzájuk hasonlóan kényelmes, de mégis elegáns ruhadarabokat visel.

Én is az ilyen típusú öltözetet preferálom: a kényelmes, sportos, ugyanakkor elegáns ruhákat. Ennek ellenére, ha bármilyen tárgyalásra vagy hivatalos eseményre kerül sor, akkor úgy gondolom, igenis ki kell öltözni, így öltönyt, inget és nyakkendőt viselek.

Egyébként, ha körülnézel, akkor azt láthatod, hogy nálunk elég széles a spektrum, ami az öltözködést illeti. A szomszéd tárgyalóban öltönyben ülnek a kollegák az ügyféllel szemben, de akinek nincs találkozója, azok között van olyan, aki ebben a nyári melegben már rövidnadrágot és pólót vesz fel.

Sokat mozogsz brókerek, bankárok, pénzügyi tanácsadók között, akikről köztudott, hogy igényesek a minőségre, legyen az ruha, mandzsettagomb vagy óra. Ez a fajta attitűd mennyire jellemző rád?

Bennem mindig is megvolt ez a fajta attitűd. Ha fogadásra megyek, én is mindig mandzsettagombos inget veszek fel. Úgy érzem, hogy ez nálam sokkal inkább belső késztetés, mint külső megfelelési kényszer. És azt látom, hogy a munkatársaim is hasonlóan gondolkodnak. A Concorde egy családias cég: itt senkit nem az tesz valakivé, hogy hogyan öltözködik, hanem sokkal inkább az számít, hogy milyen szakmai tudással és múlttal rendelkezik. Alapvető elvárás az elegancia, ennek ellenére senki nem érzi hátrányát annak, ha nem márkás ingben vagy ruhában jön be dolgozni. Ugyanakkor előnye sem származik abból, ha éppen drága darabokat választ. És azt gondolom, ez így is van rendjén.

Különben úgy érzem, elég sok a sztereotípia a brókerekkel szemben, melyek nagy része nem is igaz. Nem reális, ha valaki a Wall Street farkasából vagy a Tőzsdecápákból indul ki, mert az ott látottak nem a valóságot tükrözik, hanem szélsőségeket. Nem gondolom, hogy az öltözködést illetően a Concorde nagyon különbözne egy kereskedelmi banktól vagy más középvállalattól.

Akkor ez a mai megjelenés a kedvenc összeállítás a mindennapokban? Van, amikor másként öltözködsz?

Pontosan, a farmer, ing, zakó összeállítást preferálom sportcipővel vagy tornacipővel. Az ing alatt szinte minden esetben pólót viselek. Sosem tudnék egyébként rövid ujjú ingben leülni tárgyalni, és nem szeretem azokat a zakókat vagy öltönyöket sem, amelyek nem egyszínűek, vagy bármilyen minta van rajtuk... Öltönyhöz mindig sötétkék vagy fehér inget veszek fel, de ha nincs tárgyalásom, akkor előkerülnek a piros és kék árnyalatú ruhadarabok, ezek a kedvenc színeim. Azt gondolom, hogy a nyakkendő játékosságot enged a hivatalosabb megjelenésben is. Nekem például van egy elég egyedi lila nyakkendőm, amelyet előszeretettel viselek.

Látszik, hogy a minőségi ruhadarabok mellett döntesz, hol vásárolsz?

Leginkább a Zara-ban és a Massimo Duttiban, - szeretem az ingjeiket. A magyar tervezők által készített ruhadarabokból és kiegészítőkből eddig nem vásároltam, de nyitott vagyok, tehát, ha találnék olyan darabot, amely felkelti az érdeklődésemet, nem haboznék a vásárlással. Számomra a legfontosabb, hogy egy ruha kényelmes, elegáns és jó minőségű legyen. Inkább legyen kevesebb, de jó minőségű ruhám, mint sok, de rosszabb minőségű.

Elég kiforrott a véleményed és a stílusod az öltözködéseddel, megjelenéseddel kapcsolatban, hatással volt bárki erre a szakmából vagy az életedből?

Három embert említenék. Az első: Scott Schuman, akinek a nevéhez köthető a divatblogolás elindítása, blogját, a The Sartorialistot érdemes olvasgatni. Vizuális kultúrámra leginkább Tyler Brûle hatott. A kanadai szerkesztő-vállalkozó kommunikációs ügynökséget vezet, és a Wallpaper, illetve a Monocle magazinok alapítása is a nevéhez fűződik. Ezek a legstílusosabb kiadványok közé tartoznak, nem csupán divattal foglalkoznak, hanem úgy általában a vizuális kultúrával és vizuális kommunikációval is. És hogy egy bankárt is említsek, Amerikában évről-évre a legjobban öltözött bankárnak Jamie Dimont választják, aki a JPMorgan Chase első embere. Őt például még sosem láttam nem mandzsettás ingben, sőt a legtöbbször – különös figyelmet kiváltó – elnöki mandzsettával jelenik meg a rendezvényeken. (Ezeket meg is lehet tekinteni, van ugyanis egy külön tumblr oldal, ahol kifejezetten a JPMorgan vezetőjének mandzsettagombos fotóit gyűjtik össze.)

Az inspiratív környezet a Concorde irodájában:

(Fotók: Molnár Dávid, Flow PR)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.